A német királyok és a Google
Mi történik, ha egy seo-t egy csöppet megvisel a történelemtanulás? Párhuzamot von a 10. századi német történelem és a Google vezető szerepe között. Nézzük, mi sül ki belőle:
I. Henrik (876-936), akit a német nemzeti királyság megalapítójának tekintenek, mai szemmel nézve meglehetősen érdekes stílusban uralkodott, különösen ha az ellenségeihez való viszonyát vizsgáljuk.
A furcsaságok sorozata már ott elkezdődik, hogy ő maga nemhogy leszármazottja nem volt elődjének, I. Konrádnak, de még rokonságban sem állt vele. Egyáltalán nem voltak jó viszonyban; annyira nem, hogy Henrik háborút indított Konrád ellen, hogy letaszítsa őt a trónról. Aztán valahogy mégiscsak túlélték ezt a háborúskodást, és amikor Konrád utód nélkül meghalt, úgy rendelkezett, hogy Henrik kövesse őt a birodalom élén. Volt ugyan királyválasztás, de azon – ahogy általában mindig – jóváhagyták az elhalálozott király végakaratát.
Deditio
Ebben az időszakban a trón birtoklása mészárlásba torkolló viták forrása volt. Elég gyakran előfordult, hogy egy-egy herceg fellázadt a királya ellen. Aztán a lázadót legyőzték – és a király király maradt. Ma azt gondolnánk, hogy a felkelőt ilyenkor le kellett hogy fejezzék, vagy legalább jó hosszú időre börtönbe kellett hogy vessék, de semmi ilyesmi nem történt: a lázadást deditio követte.
A deditio során a legyőzött a királya elé térdelt és hűséget esküdött neki. A részleteket a két fél előre megbeszélte, aztán – mint egy színdarabot – az eskütételt eljátszották a közönségnek. Majd a felkelő hazatért, és mint ha mi se történt volna, élt tovább a jogaival – büntetés nélkül. A herceg herceg maradt, bár megpróbált király lenni.
Az esetek 90%-ában a legyőzött tartotta is magát az esküjéhez, és soha többet nem fordult a király ellen. Ha viszont mégis megtette, akkor már nem volt kegyelem: deditio-ra csak egyszer volt lehetőség.
Ez a gyakorlat nagyon jól működött. Amikor pl. a dinasztia egy másik uralkodója megpróbálta a kegyelem helyett inkább erejét bizonyítani, birodalomszerte elégedetlenség ütötte fel a fejét, ami jócskán meggyengítette a király hatalmát.
Királyok és keresők
Manapság már nem nagyon van lehetőség deditio-ra. Vagy mégis lenne létjogosultsága? A Google-hez intézett “újrafelvételi kérelem” valami ilyesmi lehetne…
Azt igazán nem mondhatjuk, hogy a Google rangsorolása nyilvános szabályrendszer alapján történne. Ki jelenik meg a találati listákon, hol és miért – ezt kizárólag a Google dönti el. Panasznak helye nincs: mintha a Google lenne az internet királya.
Ennek ellenére a Google igazságosan uralkodik. De a “keresők királyaként” nem is lehet részrehajló. Mert mihez is vezetne ez? Forradalom törne ki az interneten, ha kiderülne, hogy a találati listákon pl. bizonyos cégeket előrébb sorolnak, vagy más módon manipulálják a helyezéseket.
A következmény teljes káosz: megváltoznának a találati listák, sok oldal tulajdonosa csődbe menne, míg a “király kegyeltjei” hirtelen az első helyekről csábítanák a látogatókat. Megváltozna a weboldalak a felépítése, hiszen az oldalkészítők megpróbálnának megfelelni az új kritériumoknak.
Én személy szerint – mondja a történelemvizsgára készülő keresőoptimalizáló – nem kérek ebből a forradalomból! Ha el is követnék valamit, ami büntetést érdemelne, inkább térdre ereszkedem és behódolok a Google-nek: kérelmezném az oldalam újrafelvételét, élnék a deditio lehetőségével. Tehát:
Éljen a király Google!
Forrás: Suchmaschinen und Könige
—————————————-
Mit is mondhatnék erre? A kollégának kéz- és lábtörést – de ha teheti, aludjon egy jó nagyot, mielőtt elmegy vizsgázni! :)